Háború, szegénység, válság és betegség: a kapitalista rendszer igazi arca

Oroszország ukrajnai inváziója egyre közelebb hozza a világot a forrásponthoz. Ismét arra kérik a munkásosztályt világszerte, hogy egy olyan konfliktusban vegyen részt, amelyben nincs mit nyernie, ellenben mindent elveszíthet. Az egyik oldalon Oroszország áll, amely megpróbálja visszaszerezni azt, amit a Szovjetunió összeomlása óta elveszített. A másik oldalon van a NATO, amely megpróbálja Ukrajnát magához vonzani, még jobban a befolyási övezetébe próbálja vonni. A háttérben az imperialista vonalak megszilárdulnak: az EU államai az USA mögé állnak, Oroszország pedig Kína felé fordul.

Bár az ukrajnai háború egy kiterjedtebb háborúra való törekvés eszkalálódását jelentheti, jelenleg nem ez az egyetlen csatatér. Legyen szó akár Szíriáról, Jemenről vagy Palesztináról, a tőkés osztály világszerte egymás ellen uszítja a munkásokat. Mindezt a pénzügyi bevételek, a nyersanyagok és az olcsó munkaerő felkutatása érdekében. A nacionalizmus – és annak ideológiai fegyvere az „oszd meg és uralkodj“ - arra szólít fel minket, hogy „ölni és meghalni“ kell egy olyan ügyért, ami nem a miénk.

A katonai konfliktusokon kívül is az osztályharc kellős közepén vagyunk, ahol az élet- és munkakörülményeinket áldozzák fel a nyereségesség, a profit oltárán. A megszorítások révén arra kényszerítettek bennünket, hogy mi fizessük meg a 2008-as pénzügyi összeomlást. A világgazdaság azonban soha nem állt talpra. Még mielőtt a világjárvány megérkezett volna, naponta milliárdokat pumpáltak a piacokba -hogy fenntartsák őket- és egy újabb recesszió volt a láthatáron. A világjárvány csak egy szikra volt, ami meggyújtja a lángot. Most a szerkezetátalakítás leple alatt ismét azt várják el tőlünk, hogy fizessünk a válságért. Az összes munkahelyen azt látjuk, hogy a bérek elmaradnak az inflációtól, elbocsátások, kirúgások, nyugdíj- és juttatáscsökkentések és számos egyéb az osztályunkat érő támadás történik. Eközben otthon az élelmiszer- és üzemanyagárak emelkedésével, magasabb bérleti díjakkal, még több számlával és még több adóval kell szembenéznünk - a gazdagok meg egyre gazdagabbak lesznek. A háború okán -mivel még jobban felborulnak az ellátási láncok- ez a helyzet csak rosszabbodhat.

Végül ne feledkezzünk meg az éghajlati válságról sem. Az árvizek, a tüzek és a szélsőséges időjárási jelenségek fokozatosan lakhatatlanná teszik a bolygó egészét. Az uralkodó osztály továbbra is úgy tekint a bolygóra, mintha a saját kis hátsó udvara, kiskertje lenne, kevés figyelmet fordítva a biológiai sokféleségre, a földi élet környezeti alapjaira. És lássuk be, még mindig fennállnak azok a kapitalista körülmények, melyek közt a Covid19 létrejött és elterjedt: milliók halálát okozta. A jövőbeli járványok veszélye továbbra is erősen fenyeget.

A háború, a szegénység, a válság és a betegségek, egész generációkra hatnak ki, akiket a barbárság felé rohanó rendszer mélyen megsebesít: menekültekről, munkanélküliekről, hajléktalanokról és mindezen elesett barátairól, családtagjairól van szó.

Ez egy többfrontos háború az összes bérmunkás illetve az emberiség jövője ellen. De ellenállhatunk! Az élet- és munkakörülményeink megvédésére tett kísérletek közepette egy olyan szélesebb körű mozgalom magvai jöhetnek létre, amely felismeri, hogy a probléma forrása a kapitalizmus, a jelenlegi termelési rendszer, amit a magántulajdon, a bérmunka, a pénz és az államok léte jellemez. Meg kell kérdőjeleznünk a fennállót és egy olyan társadalom megteremtésének lehetőségét kell felvetnünk, ahol a termelés a szükségleteknek, nem pedig a profitnak megfelelően történik, egy olyan globális világközösséget, ahol az államok és a határok eltűnnek, ahol a munkásosztály által létrehozott független szervek közösen kezdik el az emberiség előtt álló problémák kezelését.

Hasonlóan az eddig elszórtan megtalálható háborúellenes akciókhoz - tüntetések Oroszországban, parancsmegtagadó katonák Ukrajnában, háborús szállítmányok akadályozása a dokkmunkások részéről az Egyesült Királyságban és Olaszországban, a vasutasok szabotázsa Fehéroroszországban -, a munkásosztálynak fel kell vállania a valóban háborúellenes perspektíváját, nehogy az egyik vagy a másik oldal instrumentalizálja. Oroszország vagy Ukrajna támogatása ebben a konfliktusban, a háború támogatását jelenti. Ennek a rémálomnak csak úgy lehet véget vetni, ha a munkások határokon átívelően fraternizálódnak és leállítják a háború gépezetét. Ne dőljetek be a nacionalista propagandának!

Ezért mondjuk: nincs más háború, csak az osztályharc. Az uralkodó osztályok részéről már zajlik a háború ellenünk,a bolygó ellen, a világ dolgozóival, munkásaival szemben – akik a nagy többség és akik nélkül minden megáll -; rajtuk múlik, hogy megteremtsék az alternatívát.